„A remény hal meg utoljára”, mondá Mr. Ká (Zamjatyin), ki minden kilincset megfogott, ami csak az útjába került, reménykedve abban, hogy az egyik végre engedve neki, kitárja előtte magát. Eddig próbálkozásait mindig sikertelenség övezte, már látszott rajta, hogy nincs tovább, lassan kezdi feladni. Hatalmas lelki tusát vívott skizo énjével, minden egyes kilincs láttán, megszállottá vált. Őrült hipsterként bolyongott a városban, kezében Pilsatort szorongatva és kereste A Kilincset.
Éjfél az Alexon. Sör, aztán M4-el ki a város szívéből fel északra. Bolyongunk. Hatalmas betonrengeteg ölel körül minket, nagy a csend, amit a néha elhaladó kocsik zaja tör csak meg, illetve egy szórakozóhely lüktető zenéje és bejárata előtt ácsorgó emberek zsibongása. Német szót nemigen hall az ember, mind oroszok. Jó helyre érkeztünk, inkább menjünk tovább. Letérünk az útról. Figyelmünk egy sötétben ágaskodó beton fallosz kelti fel. Szerényen megközelítjük.
Mint kiderült egy mászó falra találtunk, aminek próbára tételét nem hagyhattuk ki. Bárcsak ne tettük volna, elbuktunk, gyengék vagyunk, még 1 métert se tudtunk felfele haladni. Nagy szomorúságunkban tovább haladtunk és vállalva gyengéd férfi énünk, inkább csak rohangásztunk a felkelő nap áztatta kamilla mezőn.
No, de elég a romantikából! Vagy mégsem? A nap már magasabban járt, amikor Mr. Ká szeme hirtelen kimerevedett, arca bíborba öltözött és kevélyen elindult egy kis kerti kapu felé. A háttérben méhek adták a magasztos alapot mindehhez . A kapu alig látszott ki, mivel a sövény teljesen benőtte, a kerítés vonalain meg véglegesen a természet győzedelmeskedett. Az összkép reményt keltő volt. Remegő kéz kinyújt, kilincs megfog, és csodák csodájára az ajtó engedett, hogy megmutassa, mit rejteget.
Mint kiderült egy mászó falra találtunk, aminek próbára tételét nem hagyhattuk ki. Bárcsak ne tettük volna, elbuktunk, gyengék vagyunk, még 1 métert se tudtunk felfele haladni. Nagy szomorúságunkban tovább haladtunk és vállalva gyengéd férfi énünk, inkább csak rohangásztunk a felkelő nap áztatta kamilla mezőn.
No, de elég a romantikából! Vagy mégsem? A nap már magasabban járt, amikor Mr. Ká szeme hirtelen kimerevedett, arca bíborba öltözött és kevélyen elindult egy kis kerti kapu felé. A háttérben méhek adták a magasztos alapot mindehhez . A kapu alig látszott ki, mivel a sövény teljesen benőtte, a kerítés vonalain meg véglegesen a természet győzedelmeskedett. Az összkép reményt keltő volt. Remegő kéz kinyújt, kilincs megfog, és csodák csodájára az ajtó engedett, hogy megmutassa, mit rejteget.
Egy földi paradicsom tárult elénk, burjánzó növényzet, virágzó fák, eper, cseresznye, szamóca. Egy kissebb oázis a város betonsivatagába ágyazva. A telek végén kis víkendház, teljesen üresen. Ez ma a szerencse napunk, az egyik ablak „véletlenül” nyitva, nem mintha szükséges lenne, hisz a kb. 5 négyzetméteres házat kívülről is teljesen belátni. Sajnos a gyümölcsökből se pálinkára se egy uncia lekvárra való nem volt, így csak helyben csemegézést rendeztünk, de tudtuk tovább kell álljunk. /az első rozsda videót a lap alján találjátok /
A város egyre csak éledezik, de ez nem ment meg minket attól, hogy ne fussunk bele szokatlan dolgokba. Mégpedig egy útkereszteződésbe, amit kettészel egy vasúti sín, mely nem vezet sehova, mivel mind előtte és mögötte, már évtizedek óta felszedték a síneket. Azért valahova mégis utat mutat, éspedig az egyik végében egy reklámtábla magasodik „szex masszázs” felhívással, úgy látszik, ez a sín a pokol felé vezet.
Még fel se ocsúdunk a helyzetből, amikor egy kicsi gyárkéményt látunk meg a távolból. És itt szúrnám közbe, hogy Mr. Ká ideológiája szerint, ahol gyárkémény, ott biztosan csakis egy leszedált épület lehet. Mondjuk statisztikailag eddig ez az elmélet nem dőlt meg, kidolgozása éppen folyamatban van.
Az elmélet most is helyesnek bizonyul. A bejutással vannak kisebb problémák, hisz az értékekre igencsak vigyázni kellet (sör, fényképezőgép), de ezt eltekintve, a hely nem nevezhető különlegesnek.
Kis alapterületű épület, melyet ott jártunkkor, már rehabailitás alá volt helyezve. De nem hiányozhattak azok a kellékek, melyek eddigi kalandjaink során, mindig előkerültek egy gyárban.
Még fel se ocsúdunk a helyzetből, amikor egy kicsi gyárkéményt látunk meg a távolból. És itt szúrnám közbe, hogy Mr. Ká ideológiája szerint, ahol gyárkémény, ott biztosan csakis egy leszedált épület lehet. Mondjuk statisztikailag eddig ez az elmélet nem dőlt meg, kidolgozása éppen folyamatban van.
Kis alapterületű épület, melyet ott jártunkkor, már rehabailitás alá volt helyezve. De nem hiányozhattak azok a kellékek, melyek eddigi kalandjaink során, mindig előkerültek egy gyárban.
Valami orbitális masina, a falakon kortárs reneszánsz festmények, illetve egy lepukkant autó az udvar közepén.Körbejártuk a gyárt és a hozzá tartozó raktárakat, felmásztunk a tetőre, végül angolosan távoztunk egy másik raktárrész 4m-es fémkapuján keresztül.
Az első videó Rozsdavideó elkészült, nagy lélegzetvételűre sikerült és igen nagy információ tömeget zúdít nézőire, találhatók már blogra feltett és a jövőben felkerülő gyárak is, ha már van lehetőség rá nézzétek HD-ban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése